remélem nem egy stroboszkóp:) vagy vaku, hanem a lehetőség felismerése,de mindenesetre napok óta motoszkál egy megfogalmazásra váró gondolatmenet kis buksimban
már régóta tudott tény, de nem árt megismételni, hogy mindenről mi tehetünk, amit kapunk.
Ami a legfontosabb, hogy tudjunk köszönetet mondani mindannak, amit kapunk. Az éhínségnek, pokolnak, szeretetnek , örömnek. Mert mind azért van , hogy fejlődjünk és segítenek Nekünk. És mind addig kapjuk ezeket, míg meg nem értjük miért is kapjuk. És mindaddig míg ellenállunk, erősebben és brutálisabban szembesülünk a dolgokkal. De amint elkezdjük megköszönni,elfogadni , igent mondani és nem harcolunk a szituval vagy bármivel , amivel szembe kell néznünk, azonnal más minőséget kap éltünk, energiáink és létünk.
